A reiki (霊気 vagy レイキ) egy spirituális gyakorlat, melyet Uszui Mikao japán szerzetes fejlesztett ki 1922-ben. A Kurama-hegyen történő három heti böjt és meditáció után, állítása szerint, Uszui egyfajta „kimeríthetetlen forrású energia segítségével történő gyógyítás” képességében részesült.
A gyakorlat egy részét, a reikis kézrátételt az Amerikai Egyesült Államokban a kiegészítő és alternatív orvoslások egyikének tekintik. Ekkor a technika gyakorlója – meggyőződése szerint – „gyógyító energiát” közvetít a tenyéren keresztül a kezelésben részesülő számára.
A reikivel kezelők a gyógyulást a ki létezésével és jótékony hatásával hozzák kapcsolatba, mindazonáltal sem a kí, sem bármilyen, a kí-t irányító mechanizmus létezése nem bizonyított tudományosan. Klinikai vizsgálatok sem támasztják alá a reiki hatékonyságát vagy felhasználásának javallható voltát egyetlen betegséggel kapcsolatban sem.
A név eredete
A japán reiki 霊気 "titokzatos légkör; spirituális erő" a kínai lingqi-ből 靈氣 vett kölcsönszó. A japán összetett szó egyesíti a rei mint 霊 "szellem, lélek, természetfölötti, csodás, isteni, éteri lény", és ki mint 気 "spirituális energia, vitális energia, életerő, az élet energiája" szavakat.
A magyar reiki a japán kölcsönszó átírása. A reiki szófaja lehet főnév (mely egyaránt vonatkozhat a vélt energiára és az azt felhasználó kezelési módszerre), melléknév vagy ige. Néhány nyugati szerző a reiki-t pontatlanul "univerzális energia"-ként fordítja. Ez a kovácsolt kifejezés elkerüli a japán reiki szó "titokzatos; kísérteties" negatív konnotációit, de részben tévesen fordít: a ki életenergiát jelent, de a rei-nek nincs "univerzális" jelentése.
A reiki kifejezés egy nyugaton elterjedt rövidített szóhasználata a teljes japán szókapcsolatnak, japánul sin sin kaizen Uszui reiki rjóhó = Uszui-féle reiki gyógyítás módszere a test és az elme fejlesztése révén.